A tündéri kristálylámpa számomra mindig egy apró menedék volt – egy hely, ahol a fény nemcsak világít, hanem megnyugtat, átölel és lelassítja a lelket. Valahányszor ránézek, olyan érzés, mintha egy elvarázsolt erdő mélyére nyílna kapu: ahol a mohák puhasága, a fa illata és a kristályok csendes ragyogása hívogat egy pillanatnyi megállásra. Ezek a kis kristályok számomra a lelki béke jelképei – mintha mindegyik egy apró üzenetet hordozna a harmóniáról, a tisztulásról és a belső egyensúly visszatalálásáról.

Amikor ezt a lámpát készítettem, azt szerettem volna megformálni, amit én is keresek a hétköznapok zajában: egy kis szigetet, ahol minden elcsendesül. A fények elhelyezése, a mohák puha rétege, a kristályok iránya mind-mind tudatos, szeretetteljes gesztus volt. Ahogy építettem, egyre inkább úgy éreztem, hogy a természet és a fény együtt mesélnek: a megpihenésről, a belső tisztaságról és arról a különös nyugalomról, ami csak akkor érkezik meg, amikor megengedjük magunknak a lassulást.

Ezért olyan különösen kedves számomra ez az alkotás. Amikor valaki a szobájába helyezi, nemcsak egy dekorációt kap, hanem egy apró, ragyogó szigetet is – egy helyet, ahol a fény halkan emlékeztet arra, hogy a béke elérhető. Ott van körülöttünk, bennünk, csak néha meg kell gyújtani hozzá egy kis kristályfényt.